Gyengéd családi hajlék – Találkozás a Luther Otthon egykori lakójával, Dénes Lóránttal

„Lutheránus mindhalálig, magyar sírunk bezártáig.” Ez az öntudatos mondat volt a mottója az „evangélikus egyetemes egyház” – ahogyan akkor nevezték – 1909-től 1949-ig Budapesten működő főiskolás fiúkollégiumának, a Luther Otthonnak. Az intézmény a Józsefvárosban, az Üllői út 24. alatt, egyházunk országos székházának épületében várta tárt kapukkal a fővárosban tanuló evangélikus ifjakat.

Egyik hajdani lakóját, Dénes Lóránt nyugalmazott mérnököt abból az alkalomból kértük személyes visszaemlékezésre, hogy az úgynevezett „Luther-kürtöt” – amelyet ő mind ez idáig hűségesen őrzött – dr. Hubert Gabriellának, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatójának adományozta.

– Amikor beléptem a nappaliba, azonnal feltűnt: rendszerető és rendszerező ember otthonába érkeztem. Kis katalógusszekrényke áll az egyik sarokban, katonás rendben sorakoznak a polcon a gondosan felcímkézett fotóalbumok. A beszélgetésünkre is alaposan felkészült, a dohányzóasztalra van téve egy „Luther Otthon” feliratú dosszié. Lássuk, milyen kincseket rejt… Itt van mindjárt az a tájékoztató, amelyben az első oldalakon a „mi a Luther Otthon?” kérdésre adott válaszként az olvasható, hogy „családi hajlék, gyengéd és szívélyes hangulatú, a távollévő édesapa és édesanya helyettesítője…” Valóban ilyen volt ez az intézmény?