Ágfalvi „aranyketrec”

Január 1-jével egyházunk lett a működtetője több, korábban állami fenntartású szociális intézménynek. Ezek egyike a pszichiátriai betegek ágfalvi otthona. Mind az egyház, mind az intézmény nagy reményeket fűz a „frigyhez”. A tervekről és az otthon életéről beszélgettünk Gregersen-Labossa György lelkésszel, egyházunk diakóniai bizottságának elnökével, az ágfalvi intézet anyaintézményének, a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központnak az igazgatójával és Belényessy Évával, a diakóniai központ ágfalvi telephelyének vezetőjével.

 

 

A február 9-i átadóünnepségen az intézet már nemcsak hivatalosan, hanem ünnepélyesen is a Magyarországi Evangélikus Egyház szárnyai alá került – olvashatjuk találóan az otthon Facebook-oldalán. Az ünnepi istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, és részt vettek rajta azok a lelkészek is, akik valamilyen módon eddig is kötődtek az intézményhez. Az istentisztelet után a gondozottakból alakult színjátszó kör meglepetéssel szolgált a vendégeknek, majd az érdeklődők megtekinthették az egykori határőrlaktanyából lett pszichiátriai otthont.

 

– Az utóbbi években az intézmény több fenntartóváltást megélt, az itt dolgozók szerint januártól pedig révbe ért. Mitől lett más, mi adja az intézmény lelki hátterét?

Gregersen-Labossa György: Az evangélikus diakónia teológiai alapja az, hogy munkánk Krisztus szolgálatából indul ki. E szolgálatba illeszkedik mostantól az intézmény, tehát nem egyszerűen ellátunk embereket, vagy lelkesen végezzük emberbaráti alapon a munkánkat, hanem a Szentlélek erejében és vezetésben bízva tesszük a dolgunkat. Mindebben kiemelkedő szerepe van az intézményi lelkésznek, aki ezután nem vendégként érkezik a házba, hanem az egyház szolgájaként, diakóniai lelkészként, aki részévé lesz a mindennapi életnek és az ünnepeknek. Ő az egyház képviselője, aki egyben hidat épít az ágfalvi evangélikus gyülekezet és az intézmény között. E nélkül aligha beszélhetnénk diakóniáról. Ugyanakkor az ágfalvi otthon intézményünk részeként belekerül egy olyan vérkeringésbe, ami magával hozza azt a fajta lelkületet és egyházi hálózatos gondolkodást, amelynek elengedhetetlen része a spiritualitás és a hit minél személyesebb megélése. Ez Isten nagyszerű „ajánlata” lakóinknak és dolgozóinknak egyaránt.