Jézus ezt mondta: Elvégeztetett!

Jn 19,30

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” A tökéletességhez hozzátartozott a szabad akarat is. A Szentírás tanúsága alapján tehát Isten, aki saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, megadta a lehetőséget a választásra. Annak ellenére így van ez, hogy tudatunkkal szeretnénk tagadni azt, hogy eleve benne van a teremtésben a lehetőség az elbukásra. És a bukás meg is történik.

 

 

Valójában nem is abban, hogy „az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.” A bukás – ha úgy tetszik, a bűn – azzal kezdődik, hogy az ember elhiszi, hogy Isten nem Isten. Elhiszi, hogy Isten féltékenységből tilt. Magáról pedig elhiszi, hogy valaha is isten válhat belőle. Inkább hallgat bárki/bármi (itt konkrétan a Kísértő) szavára, mint Isten szavára.

Mielőtt továbblépnénk, illetve mielőtt Isten továbblépne, és az emberrel foglalkozna, megszólal a reményteljes isteni jövőkép. „Ellenségeskedést támasztok közted [kígyó] és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” Isten válasza a bűnre az evangélium.