Jézus női arca

Kritika a Mária Magdolna című filmről

Alig néhány napja jelent meg Garth Davis Mária Magdolna című filmje, a kritikusoktól és a nézőktől már kapott hideget-meleget, néhányan egy Jézus életéről szóló újabb sikertelen adaptációt látnak benne, mások a feminista teológia egyik mérföldkövének tartják. Tud-e még valami újat mutatni a Jézus női apostoláról szóló alkotás, és ha igen, miben áll az erőssége?

 

 

„Minden nemzedék a saját korának megfelelően közelíti meg és dolgozza fel újra a bibliai történeteket. Ha filmet készítünk belőlük, szükség van néhány kortárs vonatkozásra, különben senkinek nem lesz kedve megnézni. Úgy éreztük, van létjogosultsága annak, hogy elmeséljük Mária Magdolna történetét – azaz női szemszögből ábrázoljuk Jézus életét és halálát” – nyilatkozta Iain Canning producer, és ezzel rá is tapintott a lényegre. A Mária Magdolna filmet úgy érdemes megnézni, ha képesek vagyunk benne meglátni a jelenünkkel meghúzott párhuzamokat. Nem ez lenne az összes Jézusról szóló történet lényege? Hogy felismerjük benne saját magunkat, és azt, hogy minket hogyan szólít meg általa Isten? Ha nem ezzel a szemmel nézzük a filmet, akkor elég nagy csalódást fog okozni. A bibliai pontatlanságoktól kezdve a vontatott cselekményen át a sokszor kifejezetten irritáló, túlkoros és kiégett Jézusig már mindent megemlítettek a kritikusok, és valóban, ezeket a hibákat nem lehet nem észrevenni. Azonban ha úgy nézzük, mint a szívünket és az érzelmeinket érintő műalkotást, akkor egészen különleges élményben lehet részünk.