Mi köze az alvásnak húsvéthoz?

Reggel fél hét van. Már harmadszorra nyomtuk meg a telefonunk szundi gombját, és az aznapi feladatok lassan kezdenek az elménkbe szűrődni. Az alvás, melyből sosem elég, és mégis egyre kevesebb jut, ahogyan egyre több teendőt sűrítünk egy napba. Az alvás az emberi természet egyik legmisztikusabb része, de vajon hogyan kapcsolódik az alvás a húsvéthoz? 

 

pexels-photo.jpg

 

A Bibliában az alvás sokszor szerepel úgy, mint a halál eufemizmusa. Ahogyan a zsoltáros írja: „Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom!” (Zsolt 13,4) Jézus maga is költőien fejezi ki ezt a hasonlóságot Lázár feltámasztásának történetében: „Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.” (Jn 11,11) A népi vallásosságban is megjelenik az alvás mint a halál szimbóluma, ezt érhetjük tetten evangélikus énekeskönyvünk egyik legszebb esti koráljában, „A fényes nap” kezdetű ének második versszakában: „Minden ember megy nyugodalomra, / Az Istentől elrendelt álomra, / De én, Uram, úgy megyek ágyamba, / Mintha mennék gyászos koporsómba.”