Kossuth és Görgey: ki a hős és ki az áruló?

„Köszönjük Kossuth lángszavának és Görgey erős kardjának” – írta Gyulai Pál 1849 áprilisában, Komárom felszabadítása után. Ebből a köszönetből Görgeynek később nem sok jutott: a rendszerváltozás hajnalán magam még úgy tanultam, hogy a „reakciós, békepárti” Görgey árulása miatt veszett el a szabadságharc, és következett el a véres megtorlás. A forradalom százhetvenedik és Görgey Artúr születésének kétszázadik évfordulóján szerencsére reálisabban látunk, a szabadságharc zseniális tábornokának szobra immár több mint húsz éve újra megtalálható a budai Várban.

 

Görgey Artúr, Perczel Mór, Bem József, Dembinszky Henrik, Kossuth Lajos és Aulich Lajos

 

A Görgey-kérdés mára inkább Görgey–Kossuth-kérdéssé vált. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy Kossuth Lajos tette bűnbakká és árulóvá Görgeyt nem egészen egy hónappal a világosi fegyverletétel után Vidinben írott levelében. A mély elkeseredettség és a „hirtelen felindulás” menthetné Kossuth tettét, ha vádját nem ismételte volna meg 1867-ben, a kiegyezést bíráló, Deáknak címzett, nyílt levelében, amelyet Cassandra-levél néven ismernek a történelem iránt érdeklődők.